|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Rezdülök nap mint nap, zizzenek percenként.
Oly sok van mit mondanék.
Ötlet, álom, szép remény, mese és tanítás,
ez van nekem, semmi más.
Kapom, s adom, nézz ide, olvasd, ha akarod!
Ez vagyok, láthatod.
Hallhatod, olvashatod, kiírom, átadom.
Ha akarod, megkapod.
Meghallgatod ma még? Vagy csak holnap?
Vagy holnap se tán?
Lehet egy év vagy kettő kell még, hogy érezd
kedves, édes, szép mesémet.
Tán már nem is élek, s úgy köszönöd szépen,
a néked írt meséket.
Én felhőn ülve a lábam lógatom, dalolok,
boldogan mosolygok,
s a nap fényes aranysugarán hozzád táncolok.
Hajadat megsimogatom,
átjárom lelkedet, viszek bele meleget,
s arcodra mosolyt lopok.
Akkor érzem, hogy vagyok. Vagyok!
(Monori Andrea 2012.03.20.) |
|
|
- december 18 2012 11:22:39
Én leszek fölötted a fény,
Egy, másoknak láthatatlan lény.
Csodás hajadnak rendkívüli csillogást adok,
Gyengéden végig simogatva, ott maradok.
Vajon érezni fogsz?
S leszek szó, fülednek szelíd, kedves,
Mások hallásának nem érdemes.
Súgó, búgó, olykor érces,
De számodra mindenképp rokonszenves.
Vajon fűszál sóhajában meghallasz-e?
Tetszett nagyon
Zoli |
- december 18 2012 14:23:54
Az univerzális tudatban ugyanazok a gondolatok, és ugyanazok a problémák vannak csupán, csak mindenkinél máshogy, máskor érkeznek el.
És némelyeknél valahogy mégiscsak egyszerre... 
Köszönöm |
- december 19 2012 08:48:34
Majdnem kihagytam véletlenül a versedet.
Kár lett volna, nagyon tetszik!
Az uneverzláis tudatból ha lehet ne a problémákat hívjuk le, hanem a megoldásokat.
Közös gondolataink egybe-kapcsolódhatnak, hisz egyek vagyunk. /Jézus is ezt mondta: Én bennetek vagyok és ti énbennem!/
Szeretettel olvaslak mindig: Maria   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
