Tegnap éjjel furcsa álmot láttam
Élénk,barna szemeidet felh? árnyékolta
E kicsinyke felh? mögül könycseppek hullottak
És földet érve gyöngyszemekké váltak.
Közben két kezed én felém nyújtottad
Az úton lépteidet hozzám irányítottad
Én ugyszintén sietve ,vágyakozva rohantam eléd
De hirtelen, nagy üvegfal állt kettönk közé.
Nagyon közel voltál,mégis oly messze
Ajkad mozdult,szavaid mégsem értettem
Kétségek között álltam e fal mögött
Nem voltam benne biztos,tényleg veled vagyok?
Szemeidr?l a felh?k eltüntek,s én boldog lettem
Gyönyörü szemeiddel tekintettél reám
S már nem láttam könnyeidnek nyomát
Mivel szavaid nem értettem,szemeid beszéltek
S én ,így minden szavadat megértettem.
Ugy éreztem: Szertlek téged!
Ekkor felcsendült egy dal ,amely ismer?s volt
Tudtam mostmár ,minden jóra fordul
Az üvegfal is eltünt,mintha ott se lett volna
S én úgy, mint még soha,megcsókolhattalak.
Ez az egyetlen csók valamit megértetett velem
Azt ,hogy nélküled ,nem érne semmit az életem
Hogyha nem fogod a kezem,s nem vagy velem
Akkor ugyérzem ,hogy teljesen üres az életem.
