|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fekete gyémántom tompán csillog a kezemben,
Mint egy pókhálós kép, úgy leszek elfeledve.
Sosem volt, mi rég volt, delíriumos álom,
A fátyolos világnak helyét nem találom.
Szertefoszlik, mondtad, a rózsaszínű burok,
De nem mondtad, enélkül élni hogyan fogok!
Mögöttem a jégfal tartja csak hátamat,
Tehetetlen nyomor, mi percenként látogat. |
|
|
- február 12 2013 04:40:03
Én ezt februárban olvasom. Reméljük már kievickéltél a csalódásból és átértél az élet naposabb oldalára.
Nekem tetszik a vers ritmikája tömörsége.
Írj újakat, beszéld ki a negatívot, ha még abban leleldzel, vagy már hangold magad a pozitívra!
Üdv, Till |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
