Vigyázó szerelmem, Hazámra vessétek,
hűs patakra nagy folyót, nehogy engedjetek.
Megbolydul majd benne, minden árva lélek,
de szerelmét a szívnek, ki ne oltsad, kérlek.
Kavargó vízözönné válhatna a folyam,
benne hideg víz, melegebbé válna.
Számban a cukorka, úgy olvadna fel,
mintha jégből harmatcsepp, ragyogássá válna.
Elillan-felizzik a hatalmas érzelem,
jéggé fagyott folyó, mélyben fázó kincsem.
Édes Hazám vigyázz, a tiszta szerelemre,
s megújul a szívem, a bátor szeretetre
Dellamama - december 22 2012 07:22:16
Nagyon szépen írtad! Haza és szerelem...
Szeretettel gratulálok: Dellamama
Zsolesz25 - december 22 2012 08:56:59
Kedves Helen és Dellamama!
Remélem, az én szívem jeges fele, is egyszer felolvad, méghozzű egy lány szerelmétől, a tiszta boldog életem folytatásaként, nagyon elmélyülő vágyának beteljesüléséért.
Köszönöm, hogy ismételten nálam úszkáltatok ott, ahol a nagy folyó, a hűs patakba ömlik....
Zsolesz
Radmila - december 22 2012 18:26:59
Igazán szép vers! szeretettel gratulálok: Radmila
Gratulálok versedhez. Mielőbb olvadjon fel szíved jeges fele, én is csak azt kívánom, akadjon meg már szerelmes szemed egy szőke vagy barna szép leányon!
Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!
Szeretettel: Zsuzsa
gufi - december 22 2012 20:50:11
Kedves Zsolesz!
A haza és a szerelem, két igen fontos dolog az ember életében.
Gratulálok versedhez!
Kívánok szívből, Áldott, Békés Ünnepet, sok szeretettel!
üdv:gufi