A gimnázium elõtt megcsinálták a felszakított járdát is érdekes ezek mindig keresnek valamit a föld alatt egyszer még ráakadnak Attila sírjára az lenne az igazi szenzáció a téren kavics megy a cipõmbe kirázom a srácok nevetnek pedig nincs ilyen olasz ballonjuk csak csempész orkánjuk azt is kitépheti az építési terület drótja ha beleakadnak
csak el ne vigye a víz beszélik a várost ki fogják üríteni bolond emberek sok mindent összehordanak Makó már visszatelepült és a gátakon negyvenezer ember dolgozik mondja a téri srácok rádiója engem meg bútorkiállításra invitálnak a plakátok de ki a csudának van kedve üres gyomorral nézelõdni akárhol
persze az más ha majd Kiss Marika lép hátra óvatosan a lábaim közé szoknyaaljtól fejtetõig simulva hozzám legalább a derekát illene de annyira gyerek még és már annyira nõ én meg annyira hû yeah
esni kezd az esõ éppen ez kell a gátaknak Marika gátjának nem tudom mi kéne még a kezét se fogta meg senki csak én miért vagyok ennyire béna úgyis átszakadnak a gátak meg a szûzhártyák ha nem tõlem akkor mástól és csak a sár marad a nagyfene elöntés után csak én õrizném legszívesebben az összes létezõ és eljövendõ gátat Marikát hülye idõ júniusban
a táskarádiókból Kóbor Muki üvölt tízezer lépés kéne csak én azt az egyetlenegyet nem tudom elképzelni Marika lábai közé illetve még sokáig éppencsakhogy elképzelni tudom inkább áhítattal õrzöm intakt mosolyát mint a d-moll toccata és fúgát felszakított és betömött járdák gátak fölött Marika nélkül Kati nélkül ágyam sincs szobám sincs nemhogy otthonom egyedül lóbálom híradástechnikai eszköz gyanánt Szokolom orgonasípjaim aktuális szabadesése közepette képzelhetitek ó ti mindenkori gyöngyhajú lányok
