|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Az óra egyet ugrik,
majd visszafelé jár...
Sötét felhőkön nem süt át a napsugár.
Könnyeimtől nem látom arcodat,
Miért áll meg az üres pillanat?
Miért tart tovább, ami rossz?
A szívem fájdalommal felzokog...
Ma végre rájöttem,
eltelhet bármennyi idő,
Te nem érdemled meg,
hogy várjak Rád,
Nem érdemelsz könnyeket,
s mennyekbe rajzolt érzelmeket.
Nem érdemelsz átsírt éjszakákat,
s szívhez szóló balladákat.
Lehet, hogy örökre bennem marad
valami a szívedből,
s most már együtt kell élnem vele,
Lehet, hogy a lelkem örökre
a tieddel akar repülni,
s lehet, hogy ez a könnycsepp
mindig ott fog csillogni a szememben,
de már nem érdekel...
Legyél csak magad,
s játszd a kegyetlent,
én elmegyek,
én itt hagylak,
én végeztem,
én feladtam,
mert ez az út túl fájdalmas nekem! |
|
|
- január 04 2013 17:07:46
Az önbecsülés nagyon fontos, csak az a fránya szerelem...nem olyan egyszerű ez.
Szeretettel olvastalak:Zsike |
- január 04 2013 17:39:25
Versedben ennek vége, a nagy szerelemnek, biztosan nem érdemelte ki érzelmeidet!
Szeretettel olvastam, bár azt hiszem még nincs vége, még nem igazán adtad fel!
Gratulálok és üdv: Dellamama   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 04. kedd,
Károly napja van.
Holnap Imre napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
