|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem kértem, hogy megszülessek, sem az életem,
Csak úgy, egy szép napon mégis világra jöttem.
Nem kértem, hogy szél havat arcomba hordja,
S arcomon a könnyel összekeveredve, azt oldja.
Nem kértem fejemre szakadó temérdek gondot,
Sem szívem kellős közepébe éles, rozsdás kardot.
De itt vagyok és élek, vívtam már számos ütközetet,
Szerettem, temettem, felvettem mindig új öltözetet.
Minden gyászos tragédiám után, egy más valaki lettem,
Mindig újra felálltam, kicsit éltem, és újfent elestem.
Mindig mikor véremből talpra álltam, valamit tanultam,
A múlt tanít, visszanézek, de soha nem feledem a múltam.
Ez jutott sorsomul! S hogy ismét a mélyben vagyok,
Kapálózásommal gödör falán, igazi nyomot hagyok,
Nem, dehogy. Nem maga a végzetem ellen harcolok,
Csupán dolgaim, gondjaim közt járok és polcra pakolok.
S igen, küzdök, mert élek! Tán ezért jöttem e világra.
Csatát igen, háborút nem! Gyerünk. Hát csókot a virágra! |
|
|
- január 06 2013 17:10:04
Szépen leírt küzdelem az élettel.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- január 06 2013 17:27:38
Csak-fater!
Mindenkinek meg kell vívni a maga harcát és még ki tudja mi vár ránk!
Nagyon jó versedhez gratulálok: Pircsi |
- január 06 2013 17:42:44
"S igen, küzdök, mert élek!"
versed s szavaid alapján átértékelem életem én is...
jó volt itt!
LACI |
- január 06 2013 20:22:12
Mindenikünk megvívja a maga kisebb, nagyobb harcát, ütközeteket nyerünk, vesztünk, de amíg élünk remélünk!
Gratulálok, ismét egy remek verset olvashattam Tőled!
Üdv: Dellamama   |
- január 06 2013 23:54:50
Minden vihar lecsendesedik...
Ilyen az élet!
A virág csókot, az élteti!
kata |
- január 07 2013 16:15:43
Zoli Kedves!
Igen, ez a sorsunk - ha már megszülettünk, az ösvényeken végig járni - becsülettel,.
Szeretettel - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
