Zöld a fű, kék az ég, piros a szívem,
gyere el már értem, az életben kedvesem.
Csókolj meg, ölelj át, karold át a testem,
veled éljek örökre, drága nagy szerelmem.
A vágyódás, mely áttöri, a hitem fényes tükrét,
csillámlik a darabka, mely az üvegből kihullt.
Szóltam az aprócska, tündérláng virágnak,
hogy harmatfényt hullajtson, a jéghideg varázsnak.
Esett is záporos, csodaszép csapadék,
mámorát a hitnek, szórta most szanaszét.
Bimbódzott a rózsa, tarka lett a rét,
gyönyörű reményben, illatozott mind.
Megmaradt a fű zöldje, fák lombja is zöldnek,
sárgálott a nap is, a halovány reménynek.
Ragyogott a kék ég, piroslott a szívem,
már nem hagy ott, mert itt van, kedvesem, énvelem!
„Mikor nyíló rózsa, sosem hervad el, ott mennyország lakozik, s a lélek ami felemel” - Zsolesz
pircsi47 - január 07 2013 18:08:26
Zsolti!
Kedves szép a versed, sugárzik belőle a szerelem!
Gratulálok: Pircsi
Zsolesz25 - január 07 2013 18:34:36
Köszi Pircsi! Örülök, hogy tetszett. Bárcsak rátalálnék már végre, arra a lányra. Olyan mély szeretet lakozik bennem.... zsolti
szomorufuz - január 07 2013 20:05:12
Életünk színei - szép versedben.
Szeretettel gratulálok - Szomorúfűz
Dellamama - január 07 2013 20:34:59
Nagyon szép ez a versed, a zene is!
Nagyon tetszik, gratulálok: Dellamama
tenger - január 07 2013 21:00:03
Ez a vers tökéletes. Köszönettel , és szeretettel olvastalak: tenger
Zsolesz25 - január 08 2013 08:23:58
Kedves Korongos Barátaim! Nagyon köszönöm, örök hála,hogy nálam jártatok. Zsolti
