Napkorong

Vad vizek hullámos hátán,
felhőkbe fúródó hegyek ormán
viharos szelek hazája.
szellem-lények utópiája.
Életnek, léleknek itt nincs nyoma,
a formált pusztulás otthona.
Sötét árnyak, vakító fénycsóvák
tomboló, romboló energiák.
Valószerűtlen valóság csupán,
nem érzékeli önmagát.
Földünk atomokra bomló halála
részekre hull, mert halálos méreg eltalálja.
Új csillagokra széthasad,
megsemmisül, de megmarad.
Átváltozik az örök anyag.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - január 08 2013 11:28:14
Kedves Mamuszka!

Nem kell ahhoz nagy tudósnak lenni, hogy megállapítsuk, Földünk igen nagy változásokon megy keresztül, folyamatosan. Én már megállapítottam, hogy a Nap sokkal keletebbre kel fel a korábbinál. Gondolom, ezt mások is észrevették, de nem beszélnek róla.
Sötét árnyak fenyegetnek, és csak idő kérdése, hogy eldőljön, Földünk "megsemmisül, vagy megmarad".
Én még szeretném életemben egyben látni! Gondolom Te is.

Versedet örömmel olvastam: Zsuzsa

Dellamama - január 08 2013 12:35:45
Drága Saroltám!
Minden változik csak ez a biztos! Földünk jövője sem látható előre.A csillagászok már tudják mi lesz Földünk sorsa, de hol leszünk már mi akkor amikor a vége bekövetkezik!
Zsuzsikának igaza van a Nap sem kel fel mindig ugyanott, mert elipszis pályán keringünk körülötte.

Tetszik a versed, ölellek: Maria

gufi - január 08 2013 14:52:26
Kedves Mamuszka!
Sajnos a vízió már nem csak vízió. Bekövetkezik az elkerülhetetlen. Akik majd utánunk jönnek azokat viszont sajnálom. Azért maradjon meg a vízió, legalább olvasom még egy darabig a verseidet.
üdv:gufi