A csempe fényében, megláttam arcodat,
ilyen csodaszépet, csak az Isten adhat.
Aki úgy szeret, bennünket most odafentről,
mint forrón izzó kályha, a tűzifát lelkéből.
Most érzem, fellángoltál, szívemben vagy végre,
érzésem most áthatott, mert szeretlek, megérte!
Jött egy nagy ragyogás, a lámpa fénye adta,
s e szürke felhős napon, arcodat feltárta.
Igen, megtaláltam, végre-valahára,
csodálatos alakod, szemem elé dobta,
Csillámok hatalmas, Isteni jósága,
semmi sem állhat többé az utunkba.
Ily erős jelenés, mely sárga fényben úszik,
sosem jött még elő, szívemből nem múlik.
Félve bár, de tudván, a szerelem megmarad,
velem vagy te drága, tündérvirág csillag!
„Oly drága, ami felragyogott, hatalmas szívemben, kincs marad énnekem mindig a szerelmem” - Zsolti
gufi - január 09 2013 08:58:58
Kedves Zsolesz!
Ez valóban "Álomarcú" Gratulálok!
üdv:gufi
Dellamama - január 09 2013 09:14:31
Kedves Zsolti!
A jelenés csodás! A tündérlány valóságosan is már a közeledben lesz nemsokára!
Gratulálok, nagyon szépen írtad: Dellamama
hzsike - január 09 2013 10:45:59
Szép jelenés!
Szeretettel olvastam:Zsike
Zsolesz25 - január 09 2013 14:02:22
Nagyon remélem, hogy a közelben van, drága Mária! A többieknek is köszönöm, a látogatását...
Zsolesz
szomorufuz - január 10 2013 18:19:53
Gratulálok - szép versedhez. Szeretettel - Szfűz
