|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Akkora mocsok vesz körül,
s olyan széles az árok,
Jákob ölében isten ül,
s én lajtorjámra várok.
Nincs fogódzom se, meg minek
lépdelnék fokról-fokra,
ha az utolsó léceket
még mindig Jákob fogja.
De állandóan visszadől,
hiába döntöm égnek,
segítsetek, hogy néha föl,
és ne csak visszanézzek.
Kihűl a tollam, döng a szív,
holt tücskök hegedülnek,
egy karcos akkord visszahív,
hogy főt hajtsak a bűnnek.
Akár is, máris, holnap is,
elérem az erődöt,
még akkor is, ha csak hamis
húrokon bíbelődök.
Cafatra vár a héja nép,
s alul támaszt a boglya,
alád búvok, te messzi ég
felhőiden laffogva.
No persze, nem szánom magam,
hát senki se ne szánjon,
és nem kérem, hogy ami van,
a végső fokra hágjon.
S e teng-leng bús fölismerés
mégiscsak megröhögtet,
a létra nagy, a fok kevés,
csak Jákob vélte többnek. |
|
|
- január 09 2013 10:40:41
Figyelemmel olvastam filozófiádat...
Szeretettel:Zsike |
- január 10 2013 18:55:16
Formailag jó , mint mindig, némely sorok értelmezésével kicsit zavarban vagyok, bár az összkép tiszta...
Pl. hátulról a harmadik. A boglyáig eljutsz, de tovább nem..?
Hát senki [u]se ne [/u]szánjon - nem túl magyaros... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
