|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hol végéhez ért a kopott út elfogyó köve,
Hol a sötét egek éjvirága bontott szirmot,
Hol nem volt fénynek és reménynek égő ékköve,
Hol elültettem ezer rossz szót, átkot, és szitkot:
Hol nem volt kiút s mentsvár, ott, akkor tűntél fel Te.
Zárt ajtókat építettem, s mégis besétáltál,
És a bús-konok kőszíveket új tűz perzselte.
Mert... nincs is szebb fény talán egy fénylő szivárványnál.
Új szemet nyitottam: megannyi lehetőség, cél!
Varázslat lehet minden, csak egy kis bátorság kell!
Már tudom: csak az nem lép előre, ki lépni fél.
És most pedig... hadd merüljek e varázslatban el.
Szeretlek, mióta csak megláttam ezer színed,
Mint vénák nyomán zúgó vér, bennem élsz és lobogsz,
Velem álmodik s ébred illó szivárványíved,
Átjársz és kitöltesz, testetlen átölelsz, dobogsz,
És a szabadság ígéretével hiszek benned.
Ha majd idő és tér, múlt s jövő megáll és végez,
Egy dolgot kérek még, egy csodát még meg kell tenned,
Egy utolsó kívánság, egy legvégső vágy: létezz. |
|
|
- január 09 2013 10:36:18
Nagyon szép...Teljesüljön a kérésed.
Szeretettel:Zsike |
- január 09 2013 13:56:31
Gyönyörű rátalálás és kérés!
Gratulálok szeretettel!kata |
- január 10 2013 18:31:38
Sorról sorra fokozódva - a legvégső vágyig.
Gratulálok - szép versedhez
Szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
