Napkorong

1
igen.. ott a kis házunkban, együtt.. vagy magányosan,
a patak partján, mártózva a víz fodrozódásba,
válladon pici madárkákkal... neked énekelnek, a lombokban
a lenyugvó nap időt lop és megáll, arcod simogatja,
megrebben pillád, megrezzen kezed, rám fonod karod,
egy tücsök dalol - vagy sír? -
megpihensz ölemben, hallgatod
2
..a dűnék sora kíséri lépteid, a tenger morajló hulláma zúg,
hűvös szél cibálja örökké kócos hajad, nevetsz,
álmaid földjén, futnál, rohannál, még hosszú az út
a virágok piros-kék-sárga-fehér sora között, szeretsz,
karod nyakamba fonod, csókod ízét adod hálásan,
mosolyod él a tulipánok szirmában
3
...egy hosszú éjszaka adott álmokat Venezia
lagunáin egy gondolában Veled, miközben
Casanova huncutul ránk kacsintott és az éjszaka
mesélt nekünk, vállamra hajtottad fejed, ébren
vártuk a hajnalt az Adria lágy hullámain ringva
szerelmet lopva a fukar világtól
4
....az a régi téli este, mikor hozzám rohantál
és sírva-nevetve magadhoz öleltél, csókoltál,
emlékszel? felidéz a pillanat, mikor a nap
megbúvik a házak mögött és a fáradt alkonyat
fest árnyakat s az emlékezet
öleli rám szerelmed
5
...csak a szellő járt felénk és Isten
a néma parkban, a templom mögött,
csak madarak csiviteltek és nevetésed
futott végig a fákon, füvön, a padon,
hol vállamra hajtottad fejed,
magamban őrzöm a képet
6
..mikor vetkőztél, melled kínálta magát
tenyerembe, öled sötét árnya tárulkozott,
szemed nevetett rám vággyal telve,
s mozdultam hozzád ébren élni egy álmot
veled, ott, hol megbújt szerelmünk
a csöndben
7
.....hajnali riadásod, ijedt arcod
nyugtatón simítottam magamhoz
mosolyt varázsolva, két karod
fontad rám, forró tested öleltem
vissza az álomba
a lehúzott redőnyök mögött
8
...lassan ébredtél, álmos tekinteted
ráeszmélt a világra, befogadtál,
az első cigaretta füstjében kéklett
fel szemed, és mosolyodban az öröm,
mikor kérőn hozzám simultál
rövidre szabott létünkben