Reszketés a félhomályban, szürke-fagyos, köd van ottan,
lélekhívás Holdsugárban, magas hegyek szíve katlan.
Maró savak üde foltja, kínzó éjek rázó szárnya,
vacog minden, testem fázik, porlik el a létünk álma.
Szánkózik a jégvirágok, fagyos-csúszós léte,
kristályoknak hegyes vége, fényesedik este szép
re.
Rémült alak édes szomja, morog még az Istenadta,
szól a lélek, - jaj de félek! -, s lelkét egyből elárulta.
Mélyből vágyó hangos léptek, felszínre törnének.
kitisztulni vágynak, a zavaros égképek,
Nap-ragyogást várja, csendülő-lágy harang.
csilingel a napfény, a köd mögül, felbukkant…
„A ragyogás, az a Nap, fényével beszórja: a világot, s melegét; a vidámságot adja. ” Zsolesz
Dellamama - január 11 2013 07:29:01
Kedves Zsolti!
Ez a versed valami csodaszép lett!
Végre optimista: "csilingel a napfény,......"
Ez nagyon tetszik!
Gratulálok: Dellamama
