Szépen nyíló sárga lélek, rózsának harmata,
nyisd meg a szíveknek lelkét, fellegek záloga.
Mutasd meg ajkadnak, gyöngy tiszta mámorát,
hogy lelje meg vágyaknak, hófehér mivoltát.
Öltse fel a szemnek, halvány könnyes cseppjét.
nyissa ki bimbóknak, illatos fellegét.
Tárja ki a szívét, Istene felé,
ki szeretni a lelkét, annyira szeretné.
Buzgó színes ibolya, halovány fény rózsa,
kankalin, pipacsok, rózsaszín viola.
Sárga kamilla, fehér szirmok árja,
millió rózsaszál, hamvad el a sárba.
„Rejtelmes kincseket, s szirmot szór a szél.” – Zsolesz
nvicus - január 12 2013 13:56:12
Nagyon tetszik, igen ez a két sor kifejez mindent "Tárja ki a szívét, Istene felé, ki szeretni a lelkét, annyira szeretné "
Radmila - január 12 2013 15:12:36
Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok!
Dellamama - január 12 2013 20:24:39
Kedves Zsolesz!
Nagyon tetszik, szépség és érzékenység árad versedből.
Szeretettel gratulálok: Dellamama :
szomorufuz - január 12 2013 20:32:40
Szép versedhez gratulálok.
Szeretettel - Szfűz
Zsolesz25 - január 12 2013 22:22:36
Köszönöm nektek a véleményeiteket! Az érzékenységem sokszor írat velem gyönyörű verseket. Zsolesz
:
