|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Már szinte láttam,
hogy utunk egybeér,
amikor elsodort mellőlem
egy rideg téli szél.
Talán Isten üzente,
hogy egyedül kell tovább mennem,
Talán a csillagok akarták,
hogy lelkedet elengedjem.
De mégis mit tegyek a szívemmel,
ha megfullad a könnyek habjában?
S miként tartsam életben a lelkem,
ha Nélküled beledől saját kardjába?
Lángokban minden reményem,
s a füstje marja a szememet,
de mégsem emiatt csillog benne könnycsepp,
s a mosoly sem emiatt tűnt el arcomról...
Minden álom és minden gondolat
szétfoszlott, mint a túlhasznált ruha,
ordítanék bele az éjszakába,
de nincs remény, minden hiába.
Hiányzol...
Mily egyszerű szó,
mégis milyen fájdalmas!
Olyan szenvedés van benne,
melybe a szív megszakad.
Egyedül vagyok,
s a magány hideg takaró lelkemen,
jeges ujjakkal törlöm le
forró, fáradt könnycseppjeimet.
Vajon elmúlik valaha
ez a fájdalom?
vajon megjelenhet újra
egy mosoly az arcomon?
Ha a szívemben csak így
maradsz meg örökre,
nem érdekel a szenvedés,
hát legyen: viselem örömmel!
Mert a legnagyobb fájdalom az lenne,
ha arcod,
a hangod,
a lelked
szívemből örökre eltűnne!
Szeretlek,
s hiába szenvedek,
nem bánok semmit sem,
hálás vagyok a Sorsnak,
hogy amit kaphattam,
megkaptam Belőled! |
|
|
- január 13 2013 09:57:06
Fájó, szívbemarkoló érzések...
Szeretettel: Vali.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
