|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Valahol a világvégen
magányában, ordasbőrben
élt a halálraítélt angyal...
Szeretetre és szeretni vágyott.
Társam lehetsz. Bárki, bármi vagy,
csak felolvadjon szívemben a fagy...
Emberi szót várt. Jót. Simogatást
szeretgetést, néha biztatást.
E reményében "elé állt" egy ház...
Az ablakszemek ráncokba gyűrve gyűltek
engedték, lássa az embert, de nem örültek.
ereszkedett meg súlyos félj- homály...
Szépnek látott ifjat, és agg- vént
nem ismerte még az örök törvényt:
hogy az ember gonosz és szörnyen ostoba...
Emberlakta meleg otthon.
Velük bizton jó lesz dolgom
S az angyal eléjük bátran leszállt...
Szólt: Eljöttem hozzátok én az angyal
Örömmel, jó szívvel, s nem haraggal.
Ne legyetek hozzám mostohák...
Ám ők nem értették az angyali szót
csak egy ordast láttak, a feléjük ordítót
Vérrel telik meg annak lába-nyoma...
Ha arra jártok, láthatjátok Őt
Szeme könnyben, szinte esdeklőn
Arcára fagyva szelíd mosolya...
|
|
|
- január 16 2013 13:46:44
Elgondolkodtató, szép vers.
Szeretettel olvastam:Zsike |
- január 16 2013 19:00:21
Nekem nagyon tetszett ez az evokáció, valóban az, nem parafrázis. |
- január 16 2013 20:58:54
Köszönöm, kedves Irén a szavaidat, nagyon jól esnek...egy másik portálon a sárga földig alázták a versem...Te is megnyugtattál, hogy
jó úton járok...Üdvözöllek:B
 |
- január 16 2013 21:00:12
Nagyon köszönöm Zsike az olvasást, és a véleményed. Örülök, ha tetszett a versem. szeretettel:B |
- január 17 2013 18:44:46
Kedves Barna!
Szeretettel olvastalak - gratulálok - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 20. kedd,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
