Égen-földön járok, szállok a holdba, ezüstfolyó hátán,
virágos könnycseppek, öleljetek át mán.
Szúró tekintetek, árvizek beszélnek,
arról, hogy egy nárcisz, a párját leli meg.
Kankalin, rózsafa, virágzó gyöngyvirág,
porrá hulló szirmok, egy egész nemzeten át.
Mardosó savas víz, a növénynek ellenje,
szívkoszorú elégett, a fagyos végtelenbe.
Szépségek valója, lelkem puszta társa,
melyet Isten adott, s kezem foghatja ma.
Magányos csónakos, evez fel a vízen,
a holdvilág tündöklő, parányi ívében.
„Ezüstös égitest, oltsd ki a bánatod, mennyei napsugár, ma Új Fényeket hozott.”
csellista - január 17 2013 06:37:30
Különleges hangvételű szép versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Dellamama - január 17 2013 07:50:57
"Szépségek valója, lelkem puszta társa"
Ilyen szép a versed is, mint lelked.
Kedves Zsolesz, nagyon szépem írtad, gratulálok! Dellamama
morzsa24 - január 17 2013 08:50:23
Csodás ez a versed!
Gratulálok!
nvicus - január 17 2013 09:01:04
Nagyon szép ! Gratulálok!
csobad - január 17 2013 12:27:32
Csatlakozom! Tényleg szép!
Zsolesz25 - január 17 2013 15:40:30
Kedveseim. Ezt a verset elküldtem egy lánynak, aki visszaírta, hogy nagyon tetszik neki a versem, meg megírta szeret rajzolni, zenét hallgatni... Remélem, barátnőmmé fogadhatom...Zsolesz
hzsike - január 17 2013 20:50:43
Szép...
Szeretettel:Zsike
Zsolesz25 - január 17 2013 23:33:02
Köszönöm, Zsikém, hogy most is itt jártál, ebben a csodálatos Hold világban Zsolesz-.
szomorufuz - január 18 2013 18:51:16
Kedves Zsolesz!
Nagyon szép a versed. Álmatlan éjszakáimon sokszor gyönyörködöm a holdfényben - csodáiban.
Gratulálok - szeretettel - Szfűz
