Legszebb
és legszentebb érzés
a szerelem.
Hol fájó,
hol a mennyekbe
röpít szelíden.
Végzetes szívdobbanás,
melyről a zsoltárok
sem szólnak,
mindennek kezdete
és vége,
ha eljön ez a nap.
Megérint a vágy,
s az álmok selymes
gyűrődésében,
boldog érzés válik valóra.
Sóhajod arcomhoz simul,
édes csókod, keresi a szám,
ölelésed betakarja létem,
szívünk együtt dobban,
magával sodor egy
sejtelmes varázs,
s a gyönyör könnyei
csillognak szemünkben.
Lelkünk újra
és újra szárnyakat ölt,
a pillanat, mint igazgyöngy ragyog.
Halkan búcsúzik az éj,
vágyat sző a hajnal fátyla,
beköszönt egy új nap,
szerelmet sóhajt
boldogságunk,
s az idő bársonyos fövenyén,
beteljesül minden álmunk.
100szorszep - január 18 2013 14:01:19
Ne érjen véget soha...
Kata
Radmila - január 18 2013 14:56:47
Legyen ez örök szerelem:
Szeretettel: Radmila
szomorufuz - január 18 2013 19:08:26
Kedves Klárika!
A végtelenségig lehetne írni a szerelemről, amit számunkra jelent.
Nagyon szép verset írtál - szeretettel olvastam - Szfűz
Taygeta - január 18 2013 20:38:39
Köszönöm kedves Zsike, hogy jöttél és olvastál...)) szeretettel Klári
Taygeta - január 18 2013 20:39:42
Köszönöm kedves Zsuzsi a kedves soraid...örültem jöttödnek...szeretettel Klári
Taygeta - január 18 2013 20:41:13
Köszönöm kedves Gufi, a hozzászólásod, hogy olvasol mindig...szeretettel Klári
Taygeta - január 18 2013 20:42:19
Kedves Kata...Úgy legyen!!! Köszönöm, hogy írtál...szeretettel Klári
Taygeta - január 18 2013 20:43:51
Köszönöm kedves Radmila, hogy jöttél és olvastál...szeretettel Klári
Taygeta - január 18 2013 20:44:54
Köszönöm kedves Margitka a kedves hozzászólásod...valóban kifogyhatatlan ez a téma...szeretettel Klári