|
 Vendég: 122
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Állok megkövülten.....
Állok megkövülten értetlen,
fognám a karját de esztelen,
szellő vitte volna a szárnyán,
felett,úgy felhők tornácán.
S mit én kértem volna cserébe,
csak arcán mosolya szeglete,
szívének egyetlen szelete,
trillámban énekelt szerelme.
Pillanat volt a tűz szemében,
de lángra lobbant lelkemben,
gyöngy dallammá vált énekemben,
trubadúrt játszott életemben.
Megfogantatott ritmusában,
érzelmeim forró viharában,
lassan csend ült meg szegélyében,
múló idő veszett percében.
|
|
|
- január 17 2013 20:30:39
Szeretettel olvastam ezt a szép versedet is kedves Laci! Őrízni kell minden szép pillanatot, ki tudja, hogy lesz-e mégszebb?
Zsike |
- január 18 2013 07:35:35
Kedves Laci!
Nagyon szépen írtad!
"gyöngy dallammá vált énekemben"
Szeretettel olvastam, gratulálok: Dellamama  |
- január 18 2013 13:00:14
Kedves Laci!
Az elszalasztott perceket nem tudjuk már visszahozni!
Az első versszak negyedik sorában én ajánlani tudnék szócserét, vagy más megfogalmazást, hogy érthetőbb legyen!
Csak csupa jószándékból!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 18 2013 14:22:58
Kedves Laci!
Az életkép egy pillanatát, csodálatos érzéki dalba öntötted.
üdv:gufi |
- január 18 2013 14:55:48
Szeretettel olvastam szép versedet.
Gratulálok: Radmila |
- január 18 2013 17:44:35
Kedves Laci!
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Vali. |
- január 18 2013 19:14:30
Kedves Laci!
Nagyon szép a versed. A pillanatok soha vissza nem térnek - őrizzük örökké - szeretettel a szívünkben.
Gratulálok - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
