|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
AZ ŐRIZŐ
A betűkkel csak óvakodni mertem,
s mert Isten bízta rám az anyanyelvem,
ráterelt minden szót egy legelőre,
s csak biccentett – hogy legyek őrizője.
Ott álltam árván. Ceruza kezemben,
nagy kedvem támadt – íróra hegyeztem,
majd minden mondat ballagott előre,
s én ráfogtam az értetlenkedőkre.
És jöttek-jöttek. Sorra, sorra, sorra,
sok milliónyi éhes betűcsorda,
és úgy lógott le rájuk a madárdal,
mintha az ég kék füzetlapja volna,
és minden hangjegy addig duruzsolna,
míg írni bírom egy szál ceruzámmal.
*
Azt tudtam, minden más, mint bármi versben,
hát nem írtam, csak velük énekeltem,
de alig maradt valami belőle,
ők cipekedték – kerüljek előre.
S mert fűvel-fával összefeleseltem,
hát csoda volt, hogy rám talált a lelkem,
míg időm ment, mind messzibb lettem tőle,
s csak bíztatott, ne fussak el előle.
Így lettem minden szóval összeforrva,
s a vérem sója tengerembe folyt a
szívemmel úszó betűk garmadával,
s mind magyarul volt, semmihez sem toldva
lehömpölygött a mennybe és pokolba,
hol eggyé lett a terelő a nyájjal.
|
|
|
- január 22 2013 16:54:51
Nagyon szép kép. Elképzelem a papírlegelőt a terelt szavakkal... de minek is, hiszen előttem van... |
- január 22 2013 22:59:36
Mityka, gratulálok!
Tartalmi és formai tekintetben is két példás szonett.
Üde színfolt vagy ebben a "minden napra versike"
kavalkádban. Igényes, választékos, áthallásos... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
