Kinyílt az őszömnek, harmatos virága,
elbúcsúzott tőlem, drága napsugárka,
Felhőben lett virág, bágyadón-hervadón,
múló szeretetben, hamvadt el fonnyadón.
Rothadt levelének, utolsó keserve,
hogy lelkében a bimbót, újra fellelhesse.
Járkáló lázadó, mogorva szín eső,
lehullott a fákról, a halkuló szendergő.
„Mély tengerek süvítése, porladt szelek habzása, mutatja virágomat, fényes vízsugárba”
Dellamama - január 25 2013 14:07:52
Elárulom, hogy mindig várom az idézőjeles soraidat.
Most is tetszett a versed, gratulálok!
Üdv: Dellamama
Radmila - január 25 2013 18:54:40
Szeretettel gratulálok: Radmila
szomorufuz - január 25 2013 19:37:44
A napsugár búcsúzása - a szeptember virágának köszöntése.
Szép - szeretettel - Szfűz
Zsolesz25 - január 26 2013 06:12:26
Kedveseim! Zámbó Jimmy Öröksége felülmulhatatlan, romantikus dalai minden magyar ember fülében kedvesen csenghet...
