Kószálok
némán
reggeli csöndben
megszólal hangja
csöppnyi örömmel
lehet
így könnyebb
várni a napot
mindenek ura
muzsikát adott
szürke szemét az ég
rám magasítja
vizeim fodrát
csendre csitítja
levetni vágyom
régi magányom
kopott takarón
elnyúlsz
már látom
kezedben
fáradt
hervadt virágok
szigorú sejted
őriz egy álmot...
Nagyon szép a versed! A reggeli csönd szavai szépen zenélnek...
Szeretettel: Vali.
gufi - január 26 2013 11:33:21
Kedves Mazsu!
Ez a kószálás nem magányos és nem céltalan. Az érzelem kiséri dalod, mely megfér a költő árnyékában.
üdv:gufi
Radmila - január 26 2013 12:03:24
Szép költői kifejező eszközeidhez szeretettel gratulálok: Radmila
A reggeli csönd szavai szépen zenélnek...
