Betegek a fák
Hull a levelük
Nem tudom mi lett velük
Pedig nincs itt az õsz értük
Szegény fák
Õk már tudják
Menyit ér a szerelmünk
Tudják az utat eléjük
Szerelmes fák
Értünk születtetek
Gyökereitek, szakad értünk
Áruljátok el menyit ér életünk
Gyengéd fák
Minket öleltek
Magjaitokat a földbe õrzitek
Hogy majd õk õrizzenek
Figyelmes fák
Minket éltetek
Friss levegõt eregettek
Mert minket szerettek
Szerelmes szívemnek éltek
A víznek mely hüsiti leveletek
A földnek mely titeket is éltet
A fénynek mely nélkül nincs élet
A szerelemnek mely engem is éget
Nem tudom, mit tegyek elemészt az élet
Szeretlek fák titeket
Mert bennünk éltek
Mert gyökeretek bennünk ér véget
Szeretlek téged, mert ez a végzet.
Maryam - január 24 2008 17:31:52
Nagyon szemléletessé tetted a versed a sok-sok színes jelzõvel. A természet szeretete nagyon érzõdik a versbõl, de emelett más, mélyebb mondanivalót is tartalmaz.
Maryam
Babian - január 25 2008 23:41:34
Ugyan ez az észrevételem! Nagyon mély mondanivalót tartalmaz!!!
