|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Volt, hogy azt hittem veled a legkönnyebb.
Nem tekintettelek holmi eszköznek.
Láttalak, Te könnyű szélben táncoló, tündöklő Nimfa
S én voltam, ki most az egyszer szavaidat itta.
Szükségem volt mosolyodra, míg el nem tűntél.
Reméltem, hogy megáll az idő, mikor mellém ültél.
Hirtelen döbbentem rá, hogy az idő veled... ez kevés.
Helyedet átvette a szükségtelen szenvedés.
Követtem egy darabig a hideg aszfalton egyre tovább,
Vanília és kókusz illatú szélben, mézédes lépted nyomát.
De nyomodat hiányod elnyeli...
E rozsdalepte világ, kopárrá perzseli.
Angyal voltál, ki a szabadságot harangozta,
Már Sakál vagy, a remény beleit marcangolva.
Még megjavulhatsz... s, ha te is érzed...
Visszajövök érted. |
|
|
- február 03 2013 05:21:51
Kedves Tomi!
Örülök, hogy újra olvashattam versedet! Nagyon tetszik, mint a többi versed is, gyönyörűen fogalmazol, nagyon át tudod adni érzéseidet! Remek lett ez is!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.  |
- február 03 2013 07:44:57
Őszinte szép versed, fájdalmas csalódásról dalol!
Gratulálok, nagyon tetszett: Dellamama   |
- február 03 2013 08:04:10
Csupán csak, gratulálok, jól megírtad |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
