|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Vasárnap volt, amikor elhagytál,
Szemembe néztél, s csókoddal elbúcsúztál.
Kezemet fogtad, és még most is fáj,
Éreztem, hogy hív magához a fény,
De te, rám mosolyogtál,,
Annyit mondtál, hogy ne félj.
Csendben lehunytad szemed,
Arcodra borultam sírva, mert elvesztettelek.
Azóta nem süt rám a nap,
Beborult felettem az ég,
Mert nem láthatom többé édes arcodat.
Minden nap csak rád gondolok,
Nélküled az élet semmit nem ér,
Úgy érzem, hogy belehalok. |
|
|
- február 05 2013 07:42:55
Kedves Ferenc!
Az elvesztett szeretett személy elvesztése versed két utolsó sorában
mondja el mekkora nagy a fájdalmad.
Nagyon szépen írtad, gratulálok! |
- február 05 2013 10:48:08
Nagyon szép sorok, akit elvesztünk, elvesztettünk, mindig nagy fájdalom és feledni igen nehéz, talán úgy érezzük mi is belehalunk.
Gratulálok! |
- február 05 2013 14:03:07
Kedves Morzsa és Vicus!Nagyon köszönöm vigasztaló szavaitokat!Örülök,hogy itt jártatok!Szeretettel:Ferenc... |
- február 05 2013 15:44:16
Szépséges emlékezés...
Szeretettel:Zsike |
- február 05 2013 15:55:58
Kedves Erzsike! Köszönöm kedves szavaidat!Szeretettel:Ferenc... |
- február 05 2013 18:11:23
Meghatóan szép, az emlékezés
hozz Őt mindig vissza;
kívánom szeretettel! kata |
- február 05 2013 18:59:21
Megható megemlékezés....A fájdalom örök...
Szeretettel: Vali.  |
- február 05 2013 19:31:35
Kedves 100szép és Valika!Köszönöm vigasztaló szavaitokat!Valóban a fájdalom,soha nem múlik el,csak mérséklődik idővel!Köszönöm,hogy olvastátok versemet!Szeretettel:Ferenc... |
- február 06 2013 12:00:53
Drága Ferenc,
lelked fájdalma sír versedből. Ehhez mit is írhatnék? A vers kifejező, de neked lelki nyugalmat kívánok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 03. csütörtök,
Hilda napja van.
Holnap Rozália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
