|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Végtelen utakon bolyongok a világban,
Végtelen szülte csend magányában,
Égető fájdalom szorítja egész lényemet.
Lelkem elcsüggedt bennem,
Álmok képek, furcsa arcok,
Néztem őket, de nem láttam.
Érteni akartam, de nem értettem.
Szívem nem bírja el mások szenvedését
Fájdalom súlyt, szakadék tátong körülöttem.
Megszabadulni tőle, elhinni az igazi reményt.
Szeretet végtelen fonalát figyelem,
mely egyszer szívünkhöz ér ! |
|
|
- február 05 2013 14:07:39
Kedves Vicus!Nagyon szép az empátiát,keltő versed!
Valóban sokszor az ember úgy érzi,hogy egyedül van,de olykor körül vesz minket a szeretet,és már is jobban érezzük magunkat!Szeretettel olvastam versedet:Szeretettel:Ferenc... |
- február 05 2013 15:40:07
Szeretettel olvastalak kedves Vicus.
Zsike |
- február 05 2013 18:53:14
Gratulálok kedves Vicus! Szép a versed!
Szeretettel: Vali.  |
- február 05 2013 19:08:46
Kedves Zsike, Vali és Feren !
Köszönöm értékeléseteket, igen megtisztelő, jólesik. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 01. kedd,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
