|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Ma megszakadt a szívem,
Éreztem, ahogy megfeszült,
pedig csak egy pillanatra láttalak,
s vérző darabjai lelkemre hullottak,
s apró, kis szilánkjai
sírva egy sötét verembe zuhantak,
szinte hallottam...
egyenként, elevenen haltak meg.
Fájdalmat hagytál bennem,
mardosót és égetőt,
Nem volt erőm, hogy szemeidbe nézzek,
némán álltam és reszketőn.
Vártam, hogy talán odalépsz elém,
de csendben ismét elmentél...
Már nem hiszek a lélek dalában,
már nem hiszek a szív szavának,
Valamit belém ültettél,
s örökké emlékezni fogok,
hogy milyen érzés az,
amikor egy hang a magasba emel,
amikor egy arc mindig előttem lebeg,
amikor egy szó is boldogságot jelent,
amikor egy mosoly is életet ment...
De mindig fájni fog az az érzés,
amikor a szív meghal és a lélek többé nem felel...
Menj hát..., én elengedtelek,
s csak egyet tehetek,
volt ami volt és lesz ami lesz,
Hozzád halálomig hű leszek...
Ég Veled, búcsúzom...
vigyázzon Rád ezernyi csillag,
s egy félénk, néma, könnyes tekintet,
hogy akkor is, most is...
örökre szeretlek! |
|
|
- február 08 2013 20:15:16
Kedves Albatrosz!
Fájó érzések, még biztosan felszínre törnek...
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Vali.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
