|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Meghalt már a tél.
Sötét latyak borítja a földeket, s
A lábam alatt ropog a só, érzem közel a vég.
Fájdalom mardossa testemet.
Kertünk csupasz.
Rég elolvadt már a félrelapátolt hókupac.
Jég borított mindent, de a gyilkos napfény leölte,
Égbe szólította a fehér csodát,
Mi minden fát,
s háztetõnket díszítette.
Haldoklik a kedves fûz.
Ágairól a fagyott zúzmara leolvadt,
s nem vár rá más, csak tûz,
Nincs többé semmi, ami széppé tehetné,
hiába is szeretné.
Törzsére hajtom fejem.
Hányszor adtál délutáni nyughelyet,
s árnyékot nekem? Számát sem tudom.
Üres vagy már belül, hallom,
Ahogy kérged alatt ezer féreg rág,
akárcsak engem a rák.
Könnyezem, de mind hiába.
Könnyeim nem adnak új életet
Elszárad zsenge ifjúságom,
épp mikor virágozni készül hajtásom
Megöli a tavasz,
Rútúl elszívja életem
s a kedves fûztõl is elveszi azt, mitõl még
szép volt; mi még díszítette: a jeget.
Ide temessetek, e fa alá
Ki velem együtt halt meg.
Ide rakjátok keresztemet
Véssétek rá a nevemet:
Itt nyugszik Jeanne, aki úgy szerette az életet,
hogy meghalt érte. |
|
|
- január 25 2008 09:20:06
Üdvözlet, Neftrix!
Én, amikor a hó elolvad, vagy a tavaszt várom, vagy egy ismételt havazást. Az mindig jobb érzés, amikor már valóban itt a tavasz.
Nekem fájdalmas olvasnom olyanról, hogy "gyilkos napfény, és "megöli a tavasz", mert az ellenkezõje jut eszembe: "éltetõ napfény" és a "tavasz újjászületés".
Azonban együttérzek, mert valóban fájó egy fa halála is számunkra. Fõleg akkor, ha együtt nõttünk fel vele és árnyat adott a napfény ellen. Más értelemben a napfény természetesen "gyilkos" is tud lenni, de csak akkor, ha mi nem védekezünk kellõen ellene! Alapjában véve éltetõ!
Üdvözöllek:Torma Zsuzsanna |
- január 25 2008 09:56:04
Érdekes halálvers, remélem nincs valóságalapja ennek a sorodnak: "akárcsak engem a rák." Örökös körforgás, változás az évszakok egymásutánja egy kis fényt hoz az életünkbe. A tavasz általában kivirágzást, megújulást szimbolizál a versben, a tél pedig pusztulást szemléltet, itt mégis fordítva érzem. Várjuk a tavaszt, a reményt, a megújulást együtt, mindannyian.
Maryam |
- január 25 2008 14:33:35
Kedves Neftrix!
Az elõttem szólókhoz kapcsolódva, én is egyedinek találom ezt a verset. Már az elsõ sorban látszik: "Meghalt már a tél." ugyanis évszakokat tekintve, vagy a tavasz, vagy a nyár szokott úgymond meghalni; a halált, az elmúlást szimbolizáló évszak pedig az õsz.
Másrészt pedig átérzem a második-harmadik versszakot, ahol a hó szépségérõl írsz. Valóban szép dolgokat tud mûvelni a fagy, gondolva így a jégvirágokra, a jégcsapokra...még egy halott fát is széppé tud tenni, nem úgy a tavasz, aminek jötte, hozza a bogarakat és "ezer férget", amik csak felgyorsítják a fa pusztulását.
A negyedik-ötödik-hatodik versszakban párhuzamot látok a Te életed és a fa élete közt. Remélem csak a rím hozta úgy, hogy a betegségedrõl írsz...
Az ötödik versszakban nagyon szép növény-metaforát látni, ahol -ahogy már írtam- magadat hasonlítod a fához.
Talán a "gyilkos tavasz", nem is gyilkos annyira, csak a halott fa és a Te számodra. Talán valamiféle búskomor hangulat hatására érzed az elsõ versszakban a közelgõ halálodat és ez megjelenik az utolsó két egységben is.
A hatodik versszak utolsó két sora, a vers befejezése sokat mondó: "...úgy szerette az életet, hogy meghalt érte."
Mindenképpen ellentétekre épülõ fordított évszakmetaforás halálvers. Szépek benne a páros- és ölelkezõ rímek, valamint nagyon jól eltaláltad a hangulathoz illõ befejezést!
Gratulálok!
További jó írást és boldogabb napokat kívánok Neked!
Gina |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
