|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
ÓVKODÓ
A házamon te vagy az ablak,
te nézelődsz, én bepillantlak,
s úgy ügyelek az élő résre,
hogy beszökhess a szívverésbe.
Az ujjaim rám simogatnak,
ha fázol, lázaimba kaplak,
és hogy a vackod baj ne érje,
úgy foglak, mint a szelek széle.
Egyébként minden megy magától,
a zöld mezőből idelátszol,
pedig még vastag hó takarja,
de ígéret vagy, mint a jászol,
ki meleget ád milliárdszor,
ha Isten egyszer úgy akarja.
|
|
|
- február 14 2013 17:02:45
"Az ujjaim rám simogatnak,
ha fázol, lázaimba kaplak,
és hogy a vackod baj ne érje,
úgy foglak, mint a szelek széle."
de az egész vers elbűvölt, kedves Mityka! |
- február 14 2013 19:30:53
Szépségesen, kerek egész! |
- február 15 2013 08:59:17
valami csodaszépet írtál..simogatta a lelkem |
- február 15 2013 18:01:41
Kedves Mityka!
Istenemre mondom, igazán gyönyörűen szól ez a versed is. Őszintén gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
