|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Kopasz eperfák alatt,
némaságba botlik az idő
tegnap még selyemfénnyel
simogatott a nap.
Szemembe parázslott
egy játszi-sejtelem.
Bárhogy zakatolt is agyam,
nem tudhattam akkor még, ki ő...
Ma metsző a havas szél,
könnyekkel szemeztem
a jégvirágos ablakon,
s leheletem ölte virágok szirmait...
Kerestem tovatűnő alakod,
nem hagytad meg szememnek.
Emlékként kavarogsz bennem.
Hiányzol, már nem vagy itt...
Lábaid nyomát eltörölte az idő,
s a tél. Rejtve magadtól...
A lepkekönnyű hideg csók-pihék
még olvadtak melegedtől.
Most behunyom szemem, nem látlak,
érzékeimmel sem játszol.
Már elnyelt a város, egyen- arcú ember lettél,
megijedtél a szerelemtől... |
|
|
- február 17 2013 10:15:45
Nagyon szépen, érzelmekkel telítetted az emlékeidet kedves Barnabi.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- február 17 2013 10:54:23
Nagyon el tudtad mondani,
itt van a hiány, az el nem múló
emlék, sejtések, emlékek, tapintható
és érzékelhető a lelkiállapotod.
Gratulálok! kata |
- február 20 2013 20:00:22
Kedves Barna!
Az emlékek fájóak, ugyanakkor nagyon is fontosak, szépek az életünkben.
Gratulálok szép versedhez. Szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 12. csütörtök,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
