|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mosolyogni,
amikor belül csak fájdalmat érzel,
Mosolyogni,
amikor a szíved tele vérző sebbel,
Mosolyogni,
amikor a lelked szorítja testedet,
Mosolyogni,
amikor sziklaként hasít az emlékezet.
Érezted már ezt?
Már Téged is megérintett?
Vagy csak én vagyok olyan gyenge,
hogy játszadozik velem az élet?
hogy rámzúdul ezeregy gondolat?
s megannyi pusztító mondat,
hogy minek ez, meg minek az,
hogy kit érdekel bármi is,
hisz Te tőlem messze vagy...
Nem nézel már rám,
a hangod is elnémult,
nem látom az arcodat,
s szemeid a tengerszín mélyével
többé az enyémbe nem réved.
Mi maradt nekem?
Egy hatalmas égbolt,
amely alatt együtt lehetünk,
de távol, fájdalmasan, reszketőn...
Egy közös Hold,
amely némán figyeli álmunk...
Egy közös Nap,
amely büszkén világítja be arcunkat,
s csillagok milliói,
amelyek tudják a sorsunkat,
tudják a válaszokat,
beleolvasnak szívünkbe,
s fel-felhívják lelkeinket,
ha úgy érzik, már oly nagy a teher,
hogy azt egyedül, árván nem bírjuk el.
Hiányzol...
s Nélküled már levegőt venni sem olyan,
mint régen,
amikor szívemet a sóhaj
lassan, reménnyel telve hagyta el.
Szeretlek...
s mennyit ér ez az érzelem?
Hisz fájdalom színezi át
minden pillanatban,
amikor emléked megmozdul szívemben. |
|
|
- február 18 2013 19:26:40
Kedves Albatrosz!
Ha nekem valaki ilyen fájóan szép verset írna....Fáj az érzés, még a gondolat is....remekül átjött a mondanivaló...
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Vali.  |
- február 19 2013 13:50:16
Kedves Albatrosz!
Nagyon szomorú az, amikor valakinek már csak az emléke marad meg bennünk!
Igen szépen megfogalmaztad, nekem is tetszik!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
