|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
.jpg)
A tűznek kezében fáklya,
Mi avart gyújt alatta,
Hol holtaknak hangja hallik,
Hol holtaknak hangja hallik.
Kínok közepette gondol,
Egy sebzett ember és mormol,
Egy régen hallott dallamot,
Egy régen hallott dallamot.
A kávézónak falán lógott,
Egy régen készült, égetett,
Párról készült falikép,
Párról készült falikép.
Ám az épület már nem áll ott,
S azóta már elfelejtődött,
Egy letűnt régi kor,
Egy letűnt régi kor.
A képnek azóta semmi híre,
S vele együtt minden emléke,
A tűznek kezébe került,
A tűznek kezébe került.
Az emlékeket elnyelte,
A nagy Mindenségnek ereje,
Mely csak int és vége mindennek,
Mely csak int és vége mindennek,
A távolban már csak egy fény villog
Mely után szemem csak pillog,
S talán ezt jelenti a vég,
S talán ezt jelenti a vég.
De ez már nem az én jussom,
Én már csak kordában tartom,
A tűznek hatalmas erejét,
A tűznek hatalmas erejét.
Ám ha egyszer elszabadul,
Megállíthatatlan lesz és elvadul,
S nem tudja megállítani senki,
S nem tudja megállítani senki.
Én már csak fürkészem létét,
A távoli jövő képét,
A múltból a Faliképpel,
A múltból a Faliképpel.
Hisz a tűznek kezében,
Nem marad semmisem,
Csak az örök sivárság,
Csak az örök fiatalság.
|
|
|
- február 23 2013 19:22:38
Köszönöm szépen  |
- február 24 2013 12:45:08
Kedves Edem!
Versedben lágyan, dallamosan fogalmazod meg a tűz kegyetlen pusztítását. Megnyerő a stílus.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
