|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szeretnélek távol tartani
Önmagamtól, a lelkemtől
De ez oly nehéz, mint leválasztani
Egy újszülöttet a tápláló emlőkről
Mert bennem van a kínzó félelem
A rettegés hogy nem fogom kibírni
Hogy meghalok, ha te nem vagy nekem
Ez úgy fáj, hogy nem tudom leírni
De ha közel vagy abba is belehalok
Ezt eszemmel, szívemmel ’s jól tudom
Elsorvadok, hogyha veled maradok
Ha közel vagy, akkor is elbukom
De mintha saját karomtól válnék meg
Oly nehéz neked búcsút mondani
Mintha egy szikla szélén állnék meg
S onnan készülnék leugrani
Önmagam kell megölnöm, hogy túléljek
Egy kicsit meg kell haljak itt legbelül
Mert ez az egyetlen út, hogy túllépjek
S magamra találjak újra, egyedül
|
|
|
- február 28 2013 06:55:56
Kedves Hedzsi!
Talán ezt az érzést hívják se vele se nélküle állapotnak...Az ember kicsit mindig belehal a változásba, néha úgy érzi, már nem lehet tovább bírni....de mégis menni kell tovább...túl kell lépni és magadra találni...még ha nehéz is...
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Vali.  |
- február 28 2013 09:08:08
Remek vívódás önmagaddal !
Szeretettel Joli |
- március 02 2013 19:31:58
Szomorkás, ugyanakkor nagyon szép vers.  |
- március 06 2013 09:57:18
Köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
