Elringatom magam, ahogy
a nagy öreg "mesél"
egy zaklatott napon,
Mi rögtön véget ér.
Kinyújtom fáradt lábamat,
s a plafont bámulom csak úgy,
a valóság gátja átszakad.
Falak közt zene szól, amúgy
Nincs szeretőm,mert elhagyott
csak régi kép, mi átkarol.
Ha virrad újra, vár a sivár napom,
holnap ismét nekifutok s rohanok
Átölelnek a majdani boldogok, s vagyok!
csak-fater - február 28 2013 14:05:27
Nem igazán tudok mit mondani, csak megköszönni eme sorokat. Gazdagabb lettem, köszönöm.
Dellamama - február 28 2013 18:30:37
Ismerős érzések! Etusom remek a versed!
Cseh Tamást én is nagyon kedveltem /em!/
Szeretettel olvastalak, ölellek: Maria
vali75 - február 28 2013 19:33:49
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Vali.
Radmila - február 28 2013 20:36:01
Örömmel olvastalak, drága Etusom. Most is szépet alkottál: Mila
mamuszka - március 01 2013 16:47:48
Szomorú-vidám dal, zenés emlékezet
nagyon magával ragadó
szeretettel olvastam
...mamuszka
heaven - március 02 2013 19:27:06
Nagyon szeretem különleges írásaidat. Tetszett a 'My way' is, egyik kedvenc zeném Frank Sinatratól..
szomorufuz - március 05 2013 15:16:06
Kedves Eta!
Gratulálok szeretettel. Minden szavadat átérzem. Szeretettel - Szfűz
szindbad - március 11 2013 18:33:19
Ez igen : a valóság gátja átszakad. De mintha én erre írtam volna már. Akkor is tetszett. Ezek szerint nem megy át mindig a hozzászólás.
