|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Halott test mereven hever
lakatlan, üres szobában,
fagyott madártetem
törékeny faágon.
Vértelen vérebek vonyítanak,
repedt rézharangok megkondulnak.
Kísértetek lebegnek felettünk,
élők voltunk, holtak lettünk.
A holtak életről álmodnak,
az álmok hajóján feltámadnak.
Szent Mihálynak lován
poroszkál a Halál.
Élők menetelnek vánszorogva,
véres nyomokat hagy sebeik rongya.
Rozsdás drótkerítések foglya
halálra szántak csoportja.
Menekült férfi magányos, ébred,
körötte zajlik az élet.
Munkába indul, űzi az álmot,
Vonszolja múltjában a gonosz világot. |
|
|
- február 28 2013 14:01:29
Hűű.... ööö hát... elég letargikus kedves ez az alkotásod....
valóban egy rémálom... de jobb szeretem a vidámabb verseid olvasni |
- február 28 2013 15:24:35
Ez nem letargia, hanem valódi rémálom, amit a beteg test álomban felidéz
másfelől politikai gondolat is bujkál benne -/ gondolj a Holocaustra!/
még élnek, akik megmenekültek -pl. Kertész Imre a Sorstalanság írója
üdv. mamuszka  |
- február 28 2013 16:48:13
Megtörtént. Soha többé ne ismétlődjék, hogy ne legyenek rémálmaink.
Üdv. István |
- február 28 2013 18:25:46
Juj!
Rémálmodtól még olvasás közben is megborzongtam!
Ismertem, ismerek embereket, akik megjárták a haláltáborokat!
Kedves Sarolta!
Emlékeztetni kell az embereket, hogy a gyalázatos nép írtás soha ne fordulhasson elő!
Gratulálok és ölellek: Maria  |
- február 28 2013 20:33:50
DRága Mamuszka,
a versed jól visszaadja a rettenetes történteket is, de egyetértek csak-kal, legyél optimistább. Van miért, vannak kikért, érdemes. Puszillak drága szívem: Mila |
- március 01 2013 12:59:54
Mélységesen humanista a versed, mementó írtad a Holokausztról.
Ez egy újból és újból felfakadó seb,Radnótitól-Szerb Antalon keresztül
az irodalom is elszenvedte a veszteségeit.
Ez a múltunk-felekezeti hozzátartozástól függetlenül.Én mindig elgondolkodom a családom,hogy tudta intakt módon átélni ezt a vérzivataros múltat.Nem régiben volt Budapest ostromának és a béke beköszöntésének az évfordulója.A nagypapám édesapja mégis évtizedekig a hősök parcellájában pihent. Vérhas vitte el az ostrom végnapjaiban, 8Oévesen.Egy éjszaka könyörgött az édesanyámnak
egy korty vízért és a petróleum lámpa fényében véletlenül a forralatlan víz kannájából töltött neki.Akkor mai szóval tinédzser volt, most közel a 9o.évében ma is megkönnyezi.. |
- március 01 2013 16:37:50
Drága Mila!
A rémálmok megviselik az embert, mert nappal is üldöznek,
de a test hat a lélekre és fordítva is így van. Nem szándékosan álmodunk rémeket, a fájdalom csempészi be tudatalattinkba.
Bár ne így lenne!
A versem nem elsősorban erről szól, hanem azokról, akik borzalmakat éltek át és egy életen át nem szabadulnak az emlékeiktől
szeretettel ölellek mamuszka |
- március 01 2013 16:44:36
Kedves Eta!
A sorstragédiák sorában talán a legszörnyűbb a Holokauszt volt.
Felnőttként több - ma múzeumként létező - haláltáborban jártam,
soha nem feledhető élményt jelentett..
A rémálmok akkor is kísértenek, ha nagyon fáj az ember teste és az álom ezt a fájdalmat rémséggé alakítja.
Empátiám a szenvedők iránt talán onnan származik, hogy családomban sok tragédia fordult elő. nevelőapám az én karomban halt meg - láttam behártyásodni szemét, és rám nehezedett teljes súlyával...
Édesapám születésem előtt halt meg és anyám árván nevelt engem szüleire bízva nevelésemet, mert neki dolgoznia kellett. Ma írt versemben erről emlékezem.
Köszönöm, hogy megosztottad velem emlékeidet
szeretettel - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
