|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ahogyan hálót sz? a pók,
Én fényes koszorút fontam,
Ágyam fölé a Nap fia,
S a Hold leánya csókja el?tt,
Mikor a nagy világ átöltözött,
Hogy díszes pompában várja
Egyetlen igaz szolgáját,
Ki elpusztítja a dimenziók
Négy elemb?l kovácsolt határát,
S istenné teszi a halandót.
Úgy vártam e éjszakákat,
S hamar két kis kezemmel
Várrá gyúrtam a homokot,
Majd mint bevehetetlen er?döt,
Tartottam merészen fejem fölött
Már széttépve a zárbéklyót,
Mi a székemhez kötözött,
Elpusztítva mindazt, mi fájt nekem,
Búsan t?n?dni a város fölött,
S az égbe sírni a szerelmem.
Nem tudom, mit hoz a holnap,
Nem tudom, mit mondhatnék még,
Körülöttem most tiszta csönd
Az ordítás, ábránd csak a remény.
Megtörik zöld szemem alatt a fény,
Untalan bús rímeket költ,
Mint elszakadt láncon a könny,
Csordulok végig becses perceken,
Megnyugvás csak a fekete függöny,
Magadra hagylak hát, szép kedvesem.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
