|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Engedelmes gyermek voltam,
csodáltam a felnőtteket,
Minden szavukat elhittem,
sóváran vártam, felnőttségemet.
Tilalomfák között éltem,
büntetésektől féltem.
Hittem, hogy a felnőttek szabadok,
megvásárolják, amire vágynak,
szórakozhatnak, utaznak,
engem bezárnak,
rab vagyok.
Gyorsan elmúlt a gyermekkor,
szabad lettem ekkor.
Dolgozni kellett, munkát kerestem,
bizony, nem könnyen leltem.
Amikor végre találtam,
a főnökömet szolgáltam.
Tűrtem sok igazságtalanságot,
hazugnak láttam a világot.
Csalódtam a szerelemben,
elhagyott, akit szerettem.
Gyermeket vártam örömmel,
mikor felsírt, rádöbbentem:
felelősséggel tartozom érte.
Vállaltam, szerettem,
rab lettem érte., megérte!
Háború jött, éheztünk, fáztunk,
kevés volt az örömünk, álmunk,
reményünk a jobb jövőben,
ami nem jött, el időben.
Tűnőben még gúnyosan visszaint:
látod gyermekem?
Csalódtál megint.
A felnőttek sem szabadok,
legtöbben nem is boldogok.
Az ember küzdelemre született,
egyetlen kincse a szeretet,
Mindenki erre vágyódik, mert léte is
szerelemből származik.
Aki megkapja, az szabad,
boldogságot adhat, kaphat.
Akit nem szeretnek, megbetegszik
lelkileg meghasonlik, összeomlik.
Miért nem szeretjük egymást?
Van, ki minket, mi meg mást!
Ebből lesz a csalódás.
|
|
|
- március 03 2013 13:26:39
Egyetértek a vers minden szavával, bármelyikünk életéről szólhat. Nálam csak a háború maradt ki.
Szeretettel gratulálok, örülök, hogy olvashattam!
esprit |
- március 04 2013 09:41:11
Gondolom a teljesség igénye nélkül, csak a pillanatnyi rossz kedved miatt írtál az életed fájdalmas történéseiről.
A szeretet is jelen volt nyilván életedben, de sajnos én is tapasztalom, mintha haldoklana ez a " kincs" az utóbbi időben.
Nagy szeretettel olvastam versedet, azt hiszem bennem még maradt ebből az érzésből!
Tetszik a versed, ölellek: Maria  |
- március 04 2013 15:15:36
Kedves Mamuszka!
Nagyon szomorkás és megható ez a versed is. Én biztos vagyok abban, hogy mindezeket nem csak a pillanatnyi rossz kedved "diktálta". A valóságot írtad le, s még ha ez mind már történelem számodra, akkor sem tudod kitörölni életedből.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- március 04 2013 15:53:38
Kedves esprit!
Köszönöm, hogy olvastad és átéléssel - versemet. Valóban nem tudok szabadulni a régi emlékektől, mikor visszanézek, olyan, mintha regényt olvasnék.
szeretettel -mamuszka |
- március 04 2013 15:55:42
Kedves Mária!
Nem pillanatnyi hangulat volt, immár állandósult szelíd szomorúság
az elmúlt életről - volt benne minden - de lassan vége már
szeretetetl ---Sarolta |
- március 04 2013 15:57:45
kedves Zsuzsa!
Pontosan látod az ihlet forrása nem röpke hangulat,
az elmúlt élet összegzése emlékekben.
köszönöm, hogy nálam jártál
szeretettel - mamuszka |
- március 04 2013 20:18:22
Drága, drága Mamuszkám.
Fájdalom, csalódás, keserűség a versed vezérfonala.
Megértem minden szavad, és fáj.
Szeretettel ölellek, és gratulálok: Mila |
- március 05 2013 15:53:16
Drága Sárika!
"Miért nem szeretjük egymást?
Van, ki minket, mi meg mást!
Ebből lesz a csalódás."
Az egész világ tele van gyűlölettel, szeretetlenséggel, fájdalmakkal, szenvedéssel. Végig kíséri életünket.
Szeretettel olvastalak - ölellek - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
