|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Sokszor az élet
nem olyan szép,
mint szeretnéd.
Magaddal cipeled,
hátadra veszed
sorsod kereszjét.
Magaddal viszed
minden ősöd terhét.
Génjeidben hordod
életed értelmét.
Hosszú az az út,
mit be kell járnod,
Néha keservesen
viseled a jármot.
Természetes éned
gyakran ágál benned
Forradalmár lelked
sose pihenhet meg.
Mindig másra vágyol,
mélyebbre és távol.
Szárnyal fantáziád,
teremtő gondolatod.
Messzire szállsz
a végtelen űrben.
A kozmoszt kutatod,
keresel új világot.
Problémád van bőven,
Rendre meg is oldod.
De találsz mindig újjat,
hogy azon gondolkodj. |
|
|
- március 05 2013 06:40:37
Remek versben írod, milyen is az élet, a sors, az örökké lázadó, elégedetlen, folyton kereső ember.
Kedves István!
Szeretettel olvastam versedet, gratulálok: Maria  |
- március 05 2013 10:11:29
A keresztjét mindenkinek magának kell cipelnie. Pihenni nem tud az ember, mert mindig újabb problémákat kell megoldania.
Tetszik a versed, bölcs ember írta, gratulálok!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
