|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mikor majd kongó éjfélt üt vánszorgó órám,
És ott állok én, az Örökké kapujában,
Légy bárhol is: vigasztalón tekints majd le rám,
Parány villanásom rejtező zegzugában;
Megítéltetek majd. A mérleg nyelve billen,
És félek, félek, de ha te ott leszel velem,
Mikor végigpörög szürkülő diafilmem,
Lesz erőm kiállni, s szembenézni lesz hitem.
Elveszett szív nem dobog, mutató nem kattan,
És lélegzet rólam már nem száll a magasba.
Csak egy, hátra már csak egy utolsó próba van,
S szállhatok szabad szárnnyal az égi lugasba.
Légy velem, még egyszer, utoljára, csak egyszer;
Szerettelek, tudod, titkon vagy temetetten,
Kimondottan szótlanul, harsogva ezerszer,
Néma könnycseppbe emlékező-feledetten,
Mindig s mindenkor. Így élsz tovább, halhatatlan,
Míg én a mese végén indulok, s elmegyek.
Menny? Pokol? Számomra e kettő lakhatatlan,
Mert hová tartok, azok álombéli hegyek-
- köszönöm a szívet, a szárnyat, s most: ég veled. |
|
|
- március 09 2013 11:21:13
Nagyon megrendült sorok-pedig tudom mennyire fiatal vagy..
a korombeliek még versben is kerülik a végzetes képeket!
"Míg én a mese végén indulok, s elmegyek.
Menny? Pokol? Számomra e kettő lakhatatlan,
Mert hová tartok, azok álombéli hegyek-"
Ez nagyon szép kép.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
