Én nektek írom most a versemet
Ti szegény elkárhozott lelkeknek
Kik a pokolba kerültök ott is maradtok
A tisztitó tûz rabszolgái vagytok
Égeti lelketek a poklok fenséges ura
Amíg aztán szépen elkárhozz a pokolra
Ragályok, kínzások és lelki ismeretetek
Gyötörjön titeket kik, eltévedeztetek
És aztán a sötét útvesztõben végzitek
Bárcsak mondhatnám, hogy van remény
Hogy nem közétek kerülök majd én
Gonoszabb vagyok a pokol uránál
S örülnék, ha nem ugrálnál
Pici Lucifer ez így nem ferr
Isten nem kézzel, hanem bottal ver
Lemegyek oda és szétverlek
Mert a többiek nem mernek
Karót döfök a szívedbe
Úgyhogy húzd össze magad
De irtó picire nehogy meglássalak
És összeverjelek.
