A vágy bennem nem más,
mint tavaszi latyak, ez sár,
lábbelid talpára tapad,
Nyers erővel tipródsz rajta.
Tudom ez semmit sem jelent,
hiszen miért is kellene?
Akadsz nálam jobbra,kedvesebbre
és nincs hiba az önértékelésével sem.
Mint a dagonya, én sem eresztelek,
elképesztő ugye, kedvesem.
Elég pár esőcsepp nedvesen
- akár egy két szó -kegyesen
s a kátyú, visszahúz készségesen.
Szeszélyes tavasz, a tűző napsugárban
a tócsa szilárdul kérgesen felszárad.
Talán kilábalok végre, s elfeledlek!
De érzem mélypontomon közelegnek
a fellegek, esővel terhelten.
Nehéz úgy kilábalni a kátyuból, hogy mindig újabb eső esik!
Lehet, hogy szimbólikus ez a vers, az emberi kapcsolatokra is igaz egy kicsit!
Szeretettel: Zsuzsa
mamuszka - március 09 2013 18:10:10
kedves Etusom!
ismerős érzés, ismerős képek: komor hangulat - sok mély magánhangzó
az emberi kapcsolatok szimbolikus megjelenítése!?
szeretettel és elismeréssel olvastam. Mamuszka
pircsi47 - március 09 2013 18:26:35
Etusom!
Akkor Te is tudod, hogy mi keserűség!
Szépet írtál, puszi: Pircsi
Dellamama - március 10 2013 08:05:00
A kátyú visszahúz, ha beleragadtunk nagyon nehéz belőle kilábalni!
Kedves Etám!
Már én is ragadtam le, versed emlékeztet, de sikerült kimásznom és a sár is leszáradt.
Nagyon tetszik a versed!
Ölellek: Maria
szomorufuz - március 12 2013 14:25:52
Kedves Etus!
Reménnyel éljünk. Gratulálok szép versedhez.
"Talán kilábalok végre, s elfeledlek!
De érzem mélypontomon közelegnek
a fellegek, esővel terhelten."
Szeretettel - Szfűz
