Mint hektikus fényben szendergő szellő...
Gyors érintés csupán, már szökken az erő
A zongorán rekedt szinkópák dörrennek elő.
Ördögi kis húrokon mindenen túl esengőn!,
Vigadnak az elveszett illúziók improvizáltan,
Hol búsan holt fergetegesen vidáman.
Tizenhat-ütemes periódus csapong a fülben
A láb önkéntelenül rezzen-ez New Orleans-í ütem
Szétszakított idő, szaggatott,a ritmus tépdelten.
A szürrealista csepűrágó pedig figyelmeztet,
Mentsd magad ahogy tudod- szétszivárgott mában
Átkecmeregnek a homokszemek az órában,
parttalan áradnak az árnyak,
Századok elfolynak, benne a történetünk.
Puszta rettenet marad
Ragtime dallamban.
s elterül bennünk!
szindbad - március 11 2013 18:23:56
Hümmmm!!! Elámúltam...
Dellamama - március 11 2013 19:59:20
Etusom!
Visszajöttem az első olvasás után, kicsit ízlelgetem még versedet!
Elveszett illúziók!
A mában nem menthetjük meg magunkat, mert a múltunkat elrontottuk.
Remek versedhez szeretettel gratulálok!
Jó a zeneválasztás!
Gratulálok: Maria
100szorszep - március 11 2013 21:45:20
Tartalma perceket kaptam!
kata
Szollosi David - március 12 2013 19:07:41
Gondolom, a Ragteam verscím csak elírás, mert Ragtime akarna lenni, ami egy általam is kedvelt zenei műfaj...
