Hallok egy lágy dallamot, csak azt nem tudom, hogy honnan is jöhet.
Erõsen fülelek, hátha rálelek eme jelenség forrására.
Egyre gyorsabban és vadul zakatol, mintha félve merne közeledni.
Pár lépést megteszek, és a félhomályból egy alak bontakozik ki.
Nem látom az arcát, mert fekete csuklyája eltakarja,
Viszont a hang forrását megtaláltam.
Erõteljesen fénylett, s vadul dobbant minden levegõvételkor.
Az idegen a kezében tartotta, és jól megszorította.
Mellkasomhoz kaptam, egy rögtönzött mozdulattal.
Összeestem és elsötétült a világ elõttem.
Az ismeretlen felemelt, és magával vitt.
Élettelenül léteztem, de valahogy mégis éreztem mikor magamhoz tértem,
Hogy dobban a szívem.
Ez meg hogy lehet?
Hisz szívemet összeszorították?
A csuklyás felém hajolt, csókot hintve ajkaimra.
Fellebbentette álarcát, és ráismertem.
Õ az ki szívét adta nekem.
mullerildiko - január 26 2008 12:40:45
Kükönös és elgondolkodtató, még emésztem... Üdv: Ildi
Eve - január 26 2008 19:14:48
Kedves Ildi!Köszönöm a hozzászólást!E vers lényeg az lenne hogy valaki a szívemet eltaposta azonban pótolta az övével.Üdv:Eve
