|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hóförgeteg takarja köntösbe a tájat,
Új hideg fújja csikorgató leheletét;
Ott kinn: jég a szemed most és fehér a sálad,
Deres szíved fagyott odú - üres és setét.
Zúzmara-utakon kopogó cipővel jársz,
S benned csak törékeny kristály harangja dobog,
A testetlen szürke eget fürkészed, és vársz:
Egy csodára - de az ég néma, hallgat, s konok.
Könnyeid gyémántok, lépted meg-megálló gép,
S már csak tükörszobor vagy egy zordon télben.
Ámde lángot vet halkan egy messze csillagkép,
S holnap tavasz tüze bimbózik majd az égen. |
|
|
- március 15 2013 19:05:40
Éreztem még a szobában is kavarogni a havat, mert éppen aktuális szépséges versed!
Tetszik, gratulálok: Dellamama  |
- március 15 2013 19:13:08
Optimista hangulatú versedhez szeretettel gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
