Napkorong

Csak hülyeségbõl vizsgáztál ötösre Mitosztalanításból alkímiából
és életbõl buktál!
C... Cisz... D... Disz... -lövések sosem nekünk szóltak csak szar-
vas-arcom néz feléd zsebemben húsz forinttal ám boldogan állok
mert ez az élet „HOL VOLT”—és nem—„HOL NEM VOLT”
de volt egyszer egy álom egy megvalósult álom mely átlibbent egy
könnyes -véres valóságba.
Egy szertefoszló álom mely átlibbent egy nem vélt valóságba hol oldottuk vágyaink kötelékét s ontottuk egymásba tavaszát a vágy-
nak és Te vágytad ésTe vártad DUNÁMAT - TISZÁMAT mert
Te voltál a tenger La mer... la mer... la mer...
Te voltál a tenger a folyamok anyja és én beléd folytam mi egy-
másra nem vártunk mi egymásba vágtunk betörtem ablakod és ajtód és Te örvényedbe szívtál fogadtál falaid közt önmagadba húztál önmagadba zártál úgy mint Nap a tengert falaid közt ör-
vényedbe szívtál taszítottál Romlásból a nem-Romlásba SODO-
MÁBÓL GOMORRÁBA... hívtál-hívtál egy mesebeli GOMO-
RÁBA...
Felém fut a szõlõ -fut az emlék de minden emlék -minden emlék
elfut egyszer s már nincsen út tovább kirakat volt minden nyár volt a kirakatban nyár volt -tél volt.
A tél maskarája nekem adott téged nekem hozott téged igaz õsz-
szel jöttél -õsszel -õszi szárnyon mint a túlvilági lelkek de a télbe
olvadt -dermedt minden minden ölelésed...
Szívárvány akkordok születtek az égen zsongó lilák -kékek (arany-
sárgák -zöldek).
Szerelmünk presszókban született született -virágzott édes neve-
téssel keserû köménnyel -zöld -savanyú borral.
Éledtek születtek meghaltak vágyaink temették a napok hetek és
hónapok az idõ ellepte havával a hó paplanával a koszos-koszos