Most rám figyelj és senki másra,
Légy szűkszavú, figyelj, beszélj, tanulj,
Építkezz, vágyj több tudásra,
Munkád tanulmány legyen az életnek válaszul.
Hallgatózz, hogy megértsd mindezt,
De ha úgy érzed, hogy vétkeznél,
Szirének éneke vonz a hittben,
Füled dugítsd, bele viaszt tegyél.
Fohászkodj magadban Istenedhez,
Utad ne hagyd el, félre ne lépj,
Így tudod majd merre kell menned,
Tiltott gyümölcsöt soha ne tépj.
S ha úgy érzed létedben egyszer is,
Hogy az ellenség birokra kel veled,
Ha le is győz, benned ott legyen a hit,
Légy csendben, sok türelemmel benned.
Hallgass és várj, várj egy kicsit,
Eszed lángját el soha ne fújd,
Utánad maradandó maradjon itt,
Mikor megfáradásodba bújsz.
S mikor kezed bütykei fájni fognak,
Benned az öregedés félelme nagy,
Légy hű magadhoz, ki voltál az maradj,
Hisz a "víz elmegy, a kő marad".
Néha-néha az égre figyelj fel,
Mert hiába kérded, hogy még mit csinálj,
Alkoss, magadnak vasszárnyakat tervezz,
Hogy a messzeségbe juss, kell hogy próbálkozzál. |
|
