|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Még emlékszem a nagy ívű karajra,
a béle fehér volt, a héja barna,
jó roppanós, kemencetűz sütötte,
csak zsír, kenyér és semmi más fölötte,
már hunyt szemmel is megleltem a vindőt,
s az adakozó disznó úgyis itt nőtt,
a sietségben sóval nem vesződtem,
lót-futva ettem, mégis nagyra nőttem,
ez adott erőt, iramot a lábnak,
s én része lettem az egész világnak,
mert fölmásztam a nyárfa tetejére,
hogy közelebbről bámuljak az égre,
az öreg fejszén én húzgáltam ráspolyt,
mert az a zsíros kenyér egész más volt,
később, mikor már kertig ért a léptem,
szelt paprikával tetéztem az étkem,
és friss, roppanós, meleg, napfény-sárga
fényt csurgott rá a nyári harapásra,
most is nyelek, bár vágyam visszafojtom,
a régi ízről álmodik a torkom,
jaj, én botor, miért nem hagytam abból,
a megismételhetetlen falatból. |
|
|
- március 18 2013 10:07:42
Kedves Mityka!
Nagyon szép nosztalgiázó versedet örömmel olvastam. A rádióban hallottam éppen tegnap, hogy valaki őríz legalább 100 éves kenyérdarabot. Ha Te is eltettél volna abból a régi kenyérből, enni már úgy sem tudnál belőle! De az emlékek mindig ott maradnak benned, ameddig csak élsz!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 18 2013 16:28:52
Bizony jó is az a zsíros kenyér, megéheztem amíg a versed olvastam. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
