|
 Vendég: 138
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Tőled fényben búcsúzom mindig apám,
ha szürke-kékkel a hold benéz szobám ablakán,
s rám veti hályogos szemét. Ne félj apám,
megbánod Te még, hogy itt hagytál!
Csak nézed, Te is, ahogy bambul a holdvilág,
s azt mondod, hogy ebből már elég!
Odavágysz talán? Nincs, ott semmi, hidd el apám!
Ne félj, megbánod Te még, hogy itt hagytál!
Olyat tettél, amit addig soha még. Feladtad.
Kínok között lássalak gyengének, ezt nem akartad?
Szólhattál volna, de Te, néma maradtál akkor apám.
Tudom, megbántad már, hogy itt hagytál… |
|
|
- március 21 2013 05:46:09
Átéreztem versedet. Sajnos engem is itt hagyott már.
Nagyon szépen írtad, gratulálok: Maria  |
- március 21 2013 14:37:45
Kedves Barnaby!
Igen szomorkás hangulatú versedhez gratulálok ugyan, bár legtöbb esetben nem mi választjuk meg, hogy mikor lépünk végső utunkra!
Egyszer mindannyian olyat teszünk, amit addig soha még!
Elmegyünk, ahogy jöttünk!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 21 2013 18:50:26
Fájdalmasan szép versedhez szeretettel gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 29. szerda,
Márta, Flóra napja van.
Holnap Judit, Xénia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
