|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Harangba zárt szegény kobold. Üveg-
magányba néz. A nap sejtés, talány.
Törhetne ezer részre szét szilánk
szivárvány-szín, sejtve csillogást,
ahogy villan mind parány darab ...
Kínoz a lét. Kobold-homály, harag.
Miért a fény, ha szemnek rettenet,
nem enged látni titkon szépeket?
Csak hűtlen vágynak keltenek reményt?
Sápadtan megfog, dobban még a szív.
Ütemet ver az agy: csak bízz, csak bízz!
Szabad legyél, lelkedet ha még nem
kötözte meg az önző némaság,
kelj ma át, nézd üveghegyem, ne félj,
szépen énekelve vár a kék-madár!
Lám, csak ő szabad. Szárnya röpte friss,
suhanva szélnek szóval válaszol.
Emelj, emelj, te lázas szenvedély,
napomba járj, legyen enyém az ég!
Csillag szemek utamra néznek fénnyel áradón.
Tágulj ki tér, ma érzem hív a béke, s átkarol! |
|
|
- március 22 2013 19:12:11
Csodálatos , a dallam is mesteri!
Nem néznél be a lirakimte -oldalára is!
Örmmel! kata |
- március 23 2013 09:27:58
Szépek a költői kifejező eszközeid, a befejező két sor, meg korona a versre.
szeretettel gratulálok: Radmila |
- március 24 2013 07:13:30
Csatlakozom az előttem szólókhoz!
Csodálattal olvastam, nagyon tetszik a versed, valóban remek!
Gratulálok: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 12. csütörtök,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
